Tudom, sok lesz rögtön három poszt egy napra, de tudom, hogy máskor meg nem lenne idő ezzel foglalkozni, hát nem is titkolom tovább a gondolataimat.

Eddig ostoba, hülye és nyálas dolognak tartottam az együttjárást, pláne mikor nagyon fiatalokról volt szó. Igen, ezzel a véleményemmel eléggé egyedül voltam, de hát nincs mit tenni, még mindig azt gondolom, hogy éretlen lettem volna 4-5 évvel ezelőtt egy ilyen dologra. Nem is csináltam, nem is bánom.

Most viszont már gondolkozok a rajta, sőt nincs is ellenemre, egy dolog azonban még aggaszt: végül is mi az a járás? Manapság van már annyi féle, nyitott, csukott, tartós, lejárt, hogy lassan nem is tudok eligazodni. Lehet, hogy az egésznek nincs is értelme? Egy oldalon a következőt olvasom:

"Úgy vélem, a 20. század végén (1998-ban íródnak e sorok) mindenki számára ismert fogalom az ún. együtt-járás viszonya.
Ez nagyjából a következõ jelentést hordozza magában: két (általában különbözõ nemû) fiatal kölcsönös szimpátián (és hallgatólagos megegyezéssel) kialakult, többnyire már monogám viszonya, amely abban hasonlít az élettársi, illetve a házastársi kapcsolathoz, hogy "belefér" (de nem szükségszerûen) a nemi, szexuális viszony is, bár elsõsorban olyan partneri kapcsolat, amely a hétköznapi élet minden területére kiterjed."

Ez így elég száraz, megkockáztatom, hogy visszataszító is, már csak az hiányzik a végére, hogy és most beszélhetünk a hüvelygombáról. Közelebb viszont nem kerültem, főleg, hogy ezt a megfogalmazást az általam ismert kapcsolatokra nem igazán lehet ráhúzni. Például szerelemről nem írnak egy szót se, csak hallgatólagos megegyezésről, egyébként érti azt valaki? Tehát a járós dolog legyen valami hallgatólagos megegyezés, amiből esetleg lehet még valami, vagy legyen már előtte is ez a szép rózsaszín maszlag? Utána meg naná, hogy az izgis részek, szex-szerelem-gyengédség hmmm. 

Akkor most mi is ez az egész?