Szeptember végén sikerült végre elszabadulnunk a mókuskerékből és megnéztük magunknak az egyetemi estéket. (Nagyon) rossz ötlet volt. Főleg, hogy hétfő este volt.
De hát Funcityben nincs is olyan, hogy rossz ötlet, tehát most javítanom kell magamat. Mi nem hibázunk, minden úgy történik, ahogy kell. Szóval beseggeltünk, ahogy kell. Ezt egyébként csak ajánlani tudom mindenkinek, ugyanis otthon fejenként 300 huf-ból megvolt a jó hangulat. Nagyon nyomós okunk volt erre az estére. Nagyon nyomós. Neve is van, de nem mondjuk meg. Legyen elég annyi, hogy egy istenség. De tényleg, nem túlzok. Egy nagyon szerencsés barátnőnk ismerőse, így találkoztunk vele. Aztán hétfőn megbeszéltük, hogy a Jatéban összefutunk. És tényleg ott volt Ő. Ahhhh
Nem titkoltan azzal a szándékkal indultunk el, hogy valamelyikünk kipörgeti. Kipörgetni annyit tesz, hogy kipróbáljuk. A kavarás szót gyűlölöm, most írtam le először és utoljára, mi csak pörgetünk. Ugorjunk egyből az izgis részhez! Az elfogyasztott martini utánzat és vodka sikeresen felszabadította a kis gátlásaimat és igen, ment a pörgetés a javából. Akkor még nem jutott eszembe, hogy milyen érzés lesz 2 órát aludni aztán 8-tól zh-t írni, inkább cuppogtunk. Szegény krisz meg a wc-vel ismerkedett. Aztán másnap délben pár sms után megbeszéltük, hogy délután randizunk. Ha nem lett volna ez a másnap dolog, akkor talán kicsit jobban élveztem volna. De így is jó volt. Kávézó, park, padok, lakás. Még szerencse, hogy betáraztam kotonból (gondoltam ezt akkor még boldogan boldogan). Már olyan jól haladtunk a kanapén, meg is kérdezte, hogy nincs-e véletlenül melegem. És nem volt, a francba.
Az a baj, hogy nem is vagyok olyan, akinek nincs melege ha épp én is nagyon akarom, hogy melegem legyen. Tényleg akartam, előző este is végig arra gondoltam, hogy végre. Végre egy ember, akinek van egy kis bátorsága és ezzel le tud venni a lábamról. Aztán kiderül, hogy magam ellen dolgozok. Tuti, hogy a csókolózás közbeni hányingerem is tudatalatti volt. Másnap már úgy gondoltam, hogy nem baj. Inkább ne akarjam és ne legyen semmi, mint egy rossz együttlét. Igazából nehéz elképzelni, hogy rossz lett volna. Francba
Hát így történt, hogy bizony elvesztettem a csatát. Végül nem pörögtünk. Még mindig nem tudom, hogy bánom-e egyáltalán. Vele nem hiszem, hogy lesz legközelebb, de azért ez is nagyon jó volt. Ezerszer jobb, mint várni valakire. Végre
Utolsó kommentek